NAVA - Nemzeti Audiovizuális Archívum

Parajd lakosságának 99 százaléka magyar, valamivel több a református, mint a katolikus. A parajdiak évszázadok óta nem túl jó minőségű földjeikből és fakitermelésből élnek, pár százan a helyi bányában kaptak munkát. A falunak 1898 óta van országszerte ismert fúvószenekara, sóbányája gyógyhatásáról híres. Másik nevezetessége, hogy Hargita megyében évek óta Parajdon a legmagasabb a fiatalkorú öngyilkosok száma. Tavaly kilenc volt.

Egy lány hat napot tölt egyedül, egy lakásban. Főszereplőnk neve Éva. Minden nap valamit kikapcsol először a tévét aztán minden mást. A hatodik napon kilép az utcára. A 6 napban a lány története és a beiktatott tévéműsorok, a narrációban elhangzó beszélgetés és novella, a zenék és zörejek egymásba folynak, első nézésre tökéletes káosszá válva.

Ha akarsz egy kalandot, vegyél egy Trabantot!

A 7.00 az elvágyódás abszurditásáról szól: a toronyházakká kövült emberek ölelkezésének, a kutyák (és feltehetően gazdáik) mechanikussá vált kopulációjának rideg valóságába hívás érkezik, ám a szerelem és az utazás ígéretének mindössze félórányi beteljesülést enged a halál. A dermedt állapotszerűséget és a lassú tempót a gyorsan húzott vonások durvasága ellensúlyozza. A mozgás nem az ábrázolás tárgyába, hanem hogyanjába költözött. Ezzel az animációval Csáki László arra tesz kísérletet, hogy a korábbi kérdéseket ne érzelmes, hanem abszurd tónusban vesse fel.

A Bérczes László által vezetett színházi csoport nagyon összeérett a Mediawave tábor felére. Egy haikukból álló füzér megfilmesítésére is került ideje. De élőben is elő lett adva a darab a novákpusztai kastély padlásán.

A film egy animációs dokumentumfilm (ál-dokumentumfilm) egy sárga buszról, amely fantombuszként Észak-Magyarország szerte "rettegésben" tartja a falusiakat, ez utóbbiak viszont a busz helyett inkább saját dolgaikról, na meg II: Rákóczi Ferencről mesélnek...

Tolnai Ottó a kortárs magyar irodalom egyik legeredetibb alkotója. Rendhagyó kalauzként azokba a világokba vezeti el a nézőket, melyekben művei gyökereznek: Ó-Kanizsára, a tanyára, az Adriára, Szabadkára, Palicsra és otthonába, a Homokvárba. Megismerkedhetünk e világok különös figuráival, a ludasi túrósbácsival, a tanyasiakkal, a kanizsai Casanovával, a porcelángyűjtővel és a palicsi szomszédokkal. A szabálytalan portréfilm Tolnai Ottó költészetének mögöttesét villantja fel, sajátos bevezetés/kiegészítés a művekhez. (Magyar Filmszemle versenyprogram, 2002)

Hartyándi Jenő és Hudi László kisjátékfilmje a Három nővér jellegzetes történetének több díjjal is jutalmazott feldolgozása. Elnyert díjak: Legjobb színészi teljesítmény - Országos Független Film és Video Fesztivál; 1996. Silver medal - Independent professional kategória fődíja; Brno16 1996 - Legjobb operatőr; DAKINO Fest, Bukarest 1996; Magyar Filmszemle versenyprogram, 1997.

Erdély legkeletibb pontján, a Moldvát Erdéllyel összekötő határvonalon húzódik az Ojtozi-szoros. A két megye közti úton naponta több száz kamion száguld át, s mégis, mintha a gondviselés levette volna a szemét a faluról. Itt élnek a Jánó testvérek, Gyula és Elemér, akik fafaragással és házuk folyamatos szépítésével töltik napjaikat. Havonta egyszer érkezik a nyugdíjas postás, akkor adódik lehetőség arra, hogy - többnyire autóstoppal - bemenjenek a városba. A piacon gyümölcsöt, kávét vesznek, cukrászdában esznek, festéket vásárolnak ami jó a házépítéshez. Két szerencsétlen sorsú s mégis boldog emberről szól a film. 2000-ben a Nyon "Visions du Réel" Nemzetközi Filmfesztiválon Kodak-díjjal, a Retina VII. Nemzetközi Film- és Video Fesztiválon pedig a MAFSZ különdíjával jutalmazták.

Nosztalgikus utazás az elmúlt gyermekkor titokzatos útvesztőjében. Kert című, monokróm, metszethatású grafikákból fölépülő filmben egy titokzatos kert asszonya fedi föl sellőlétét.